Saját versemet választottam ehhez az absztrakt alkotásomhoz: 
 
A tenger 
 
A tenger zord, hideg és sötét, 
Bánatok sóvirágai futnak szerte arcán, 
Sikoly szakítja ketté a gondolat sirályröptét, 
Színek pompája cikázik hullámos taraján. 
A tenger kék, szeme búzavirág, 
Ha a Kedves pillantása szelíden ég, 
Hűen simul öléhez a vízi világ, 
Mohák szőnyege rejti távoli vihar neszét. 
A tengeren néha vékony szellő suhan át, 
Ha aggodalom festi meg morajló színét, 
Hangtalan suttogássá tompítja a Kedves szavát, 
És hullámsírból a halál kinyújtja motozó kezét. 
A tenger fölött hullanak könnycsepp-csillagok 
És áramlat-gerince vörös vérfolyam, 
Félelmet virágzanak egén a galaxisok, 
Ha már a Kedves lelke is messze van. 
A tenger haragos és feketén háborog, 
Tekintetében vészjósló villámok nyílnak el, 
Ha tornyain hányódnak ólomkérdések, csónaknyi sóhajok, 
És a Kedves nélkül az élet szertefolyt akvarell. 
 
Akril festmény feszített vásznon. 
Magántulajdonban.

Vízválasztó

"A szeretetben az egónak el kell tűnnie. Ha szeretsz, nem vagy többé elszigetelt: a szeretet segít feloldódni másokban. A szeretet találkozás, egyesülés. Ha túlságosan ragaszkodsz az egódhoz, akkor a gyűlölet könnyű, a szeretet pedig a legnehezebb dolog. Légy óvatos, éber: a gyűlölet az ego árnyéka. A szeretethez nagy bátorságra van szükség. Nagy bátorságra van szükség hozzá, mert az ego feláldozásával jár. Csak azok képesek szeretni, akik készen állnak arra, hogy senkivé váljanak."- Osho 
 
A szeretet összefonódás. 
Egymásba feledkező kapcsolatot hoz létre. 
Ezt szimbolizálja ez az alkotásom. 
 
A trendek változnak, de a szeretet örök. 
 
Akril festmény feszített vásznon. 
Magántulajdonban.

Összefonódás

A Föld gyomrából felszínre törő erőt testesíti meg ez az alkotásom. 
Hasonlóképp elementáris erővel feszíti szét bensőnket a változás szele. 
Anikor elérkezik az idő a kitörésre, felszínre lövell a tűzből formálódott vágy, mely az egekig röpíthet. Általa átformálódunk, megtisztulunk és egy teljesen új énünk születik meg. 
 
"Minden változásnak, még annak is, amit a leghőbben óhajtunk, megvan a maga szomorúsága - mert az, amitől megválunk, önmagunk egyik része volt. Az egyik élet számára meghalunk, hogy egy másikba beléphessünk." 
 
Anatole France 
 
Akril festmény feszített vásznon

Magma

Az ellentétek vonzását akartam megtestesíteni ebben az absztrakcióban. Férfi és női energiák, jin és jang, tűz és víz, szeretet és gyűlölet polaritásait. 
Két ellentét összeolvadását egy magasabb rezgésű univerzumban. 
Amikor összeolvadnak, egyesülésük által megszületik valami sokkal magasabb rendű lét. Megszületik az az erő, amely által többre leszünk képesek, mint amit korábban bármikor is hittünk volna. 
 
 „Akik megélik az élet csodáját, csupán egyetlen ponton különböznek azoktól, akik nem: a szokásaikban. A vonzás törvényének használata életformájukká vált, így bárhová is mennek, bármihez is nyúlnak, csoda terem. Ők azok, akik folyamatosan – és nem csupán kivételes esetekben – támaszkodnak a bennük lévő erőre.” 
Marci Shimoff 
 
Akril festmény feszített vásznon. 
Magántulajdonban.

Vonzás

A legbenső békét és az égiekkel való való összekapcsolódást festettem meg ebben az alkotásban. 
 
Egyensúly FÉNY-FÉNY között. 
 
"...az lesz igazán a nehéz, amikor hinni kell egymásban - és ezáltal megtanulni hinni magunkban. Letenni a múltat, és egyszerűen átlépni a küszöb őrét. Választani. Te engem, én téged. Egyszerű, és a legkönnyebb választás, csupán addig nehéz, amíg ki nem törünk a saját félelmeink börtönéből, a saját kishitűségünk megtévesztő illúziójából..." - Eszter 
 
Akril feszített vásznon.

Fénymátrix

"Minden válsághelyzet magában hordozza az újjászületés esélyét." 
Nena O`Neill 
 
A hamvaiból újjá éledés, a friss forrás erejével a felszínre törő víz erejét testesíti meg ez az alkotás. 
 
Amikor eltűnik a régi, helyébe születik az új. Aki rábízza magát az áramlatra, az minden időkben képes megújulni. 
 
A felszín alól a fényre jutnak a drágakövek: a tehetség, a szorgalom ékkövei, melyeket a kitartás vezet el a teremtő flow-ba. Így válik egész életünk egy nagy művé, mesteri és megismételhetetlen műalkotássá. 
 
Akril festmény 4 cm vastag feszített vásznon. 
Magántulajdonban.

Újjászületés

Bentről kifelé haladj, míg el nem éred a tökéletes kiteljesedést - ezt üzeni ez a festményem. 
Kirobbanó energia, tovagyűrűző hatás. Örök fejlődés.

Kiteljesedés

Lebegés és szárnyalás - szabadon, isteni magasságok felé nyúlva.

Eufória

Belső indíttatás által született ez az alkotás. 
Mintha az óceán mélyéből valami teljesen ismeretlen, új életforma születne. Valami, ami titokzatos és gyönyörű. Új teremtmény, mely lényem legmélyéből tört elő. 
Olyan, mint az igaz szeretet, mely a legbelső valónkból táplálkozik. Az élet szeretete, az alkotás szeretete, az igazi társ szeretete. 
 
„Élni annyi, mint szeretni. Szeretni látni és megmutatni, érezni és érzékeltetni, meghallani és meghallgatni, magasba szállni és fölröpíteni, kinyílni és felnyitni, megérteni és megértetni, együtt érezni és eggyé olvadni - és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás.” 
Hioszi Tatiosz 
 
Akril feszített vásznon. 
Magántulajdonban.

A mélység szülöttje

Fekete alapszínen festettem és sötétbarnát kombináltam lazac, bronz, óarany, tejeskávé és fehér árnyalatokkal. 
 
Így született a Sziklás part. 
A Kanári-szigetek vulkanikus, fekete és színes kavicsokkal megszórt, sötét partjaira emlékeztet. A hullámok folyamatosan ostromolják a partot, visszahúzódásuk után fehér habjaik átszövik a tájat. 
 
Akril festmény feszített vásznon 
Magántulajdonban.

Sziklás part

Közös alkotó délután emléke ez a festmény. 
Művészlelkek találkozásából született. 
 
Deres pitypang füzér, dimanikus örvénylés, jégbe zárt csodák. 
 
Akril festmény feszített vásznon. 
Magántulajdonban.

Jégvarázs

Gondolkodás nélkül, belső intuíciótól vezérelve bontakozott ki ez az akvarell a kezeim alól. 
 
Ha egyszer, az életben ebbe a szembe belenézel, megszűnik minden körülötted, minden, ami eddig számított. Már nem te vagy a fontos, térdeid nem tartanak meg, összerogysz e tekintet mindent magába rejtő szeretetétől. Egyetlen dolog lesz számodra fontos, hogy elmerülj benne, mert ez a tekintet magába olvaszt, hiszen annyira tiszta, hogy benne akarsz élni, lakni, szeretni, meghalni, örökre, benne. 
 
Számomra azt is jelenti, én vagyok középen a szem és körülöttem örvénylenek a világ eseményei. Mégis megtalálom hol van az én helyem ebben az örvényben. S amint megtaláltam, a világi káosz megszelídül,a történések láncolata kisimul e szem óvó pillantása alatt. 
 
Akvarell festmény művészkartonon, 1 cm fényes ezüst keretben, antireflex (csillogásmentes) üvegezéssel.

A Mindenség szeme

Egy igazi nőt a titokzatosság fátyla leng körül. Elbűvöli és észrevétlenül rabul ejti a férfi szívet. A nő varázsa isteni magasságokba emel, egyúttal az örvénylő mélységbe ránt. 
Ésszel felfogni, elemezni felesleges. Bája magába szippant, s az egyetlen út, hogy elmerülsz vele a végtelenben. 
 
Akvarell festmény művészkartonon, 2 cm matt ezüst keretben, antireflex (csillogásmentes) üvegezéssel.

Női titokzatosság

A tűztenger hullámai összecsapnak, vérhold vöröses-narancsos fénye uralja az ébenfekete égboltot. A káosz közepén az igézően izzó szempár azt sugallja: ne félj! Minden ősi tudás ebben a tekintetben összpontosul. Ő a rendíthetetlen középpont, mely uralja a múltat, a jelent és a jövőt. 
 
Ő a Látnok. 
 
Ő, csakis ő látja a közelgő fényes csillagot, az emberiség új reménységét. Mert a világ folytonosan újjászületik. A pusztulásból új élet sarjad. Része az örökös, misztikus körforgásnak a halál és a születés. A sötétség és fény. 
Fény a fényben megsemmisül. A sötétségből kibontakozó fény azonban felerősödik, s minden, amire rávetül, új élettel telik meg.

A Látnok

A Tűz megtestesítője a gyönyörű vörös hajú nő – aki vadóc, de mégis képes minden energiáját egy határozott, elsöprő mozdulatba összpontosítani. Ő maga az emberfeletti dolgok véghezvitelére képes SPIRITUSZ. 
 
A belső erő, a belső tűz kivetülése, manifesztációja, mely akár két rázúduló hatalmas hullámot – azaz a legnagyobb akadályt is – egyetlen mozdulattal elválasztja, utat törve a mélységből a felszínre, a fényre.

Wave Sweeper Fire

A semmiből érkezünk, létünk célja és értelme a végtelen univerzumban gyökerezik. Az élet zajos, kavargó kavalkádjában először keressük a helyünket, arra a kérdésre akarva válaszolni: Ki vagyok én? 
 
Szerepek, kapcsolódások, törekvések szép lassan körbe nőnek és körbe fonnak. Álarcunk legyen bármilyen míves, mégsem a valódi arcunk, csupán mindaz, ami rárakódott születésünk óta. 
S ahogy telnek az évek, ráébredünk: még mindig nem kaptunk választ a kérdésre: kik vagyunk és mivégre születtünk erre a világra? 
 
A felismerés fájón hasít belénk. Innentől a tudatosság és önazonosság elérése lesz létezésünk valódi fókusza, mert sehogy másként nem találjuk meg legbelső, valódi arcunkat. S amikor megtaláltuk, hirtelen minden színekkel telik meg, valódi énünkkel kapcsolódva a nagy egészbe feltárul saját önazonosságunk. 
 
Új élet, új távlat sarjad. 
S ez az az út, a sajátunk, mely végül elvezet a végtelen feloldódásba, a harmóniába, ahol a rész és az egész eggyéolvad, s feloldozást ad örök időkre.

Életkarnevál

Ki ne emlékezne Sandokanra, a maláj tigrisre? 
Bevallom, én máig odavagyok érte, azért, ahogyan Kabir Bedi megformálta ezt a hihetetlenül sármos és vonzó karaktert. 
 
Évek óta terveztem, hogy megfestem őt úgy, ahogyan bennem él. 
 
A hőst, aki önzetlenül harcolt a népe szabadságáért és jólétéért. 
A hőst, aki hatalmas veszteség és fájdalom után sem szűnt meg az elesettekért harcolni, a jó ügynek áldozni az életét. 
Aki megtestesíti a nyers férfierőt, a nemeslelkűséget, aki egy szál magában is kiáll egy egész sereggel szemben. 
Akinek sziklakeménysége ellenére a szemében emberi esendősége, érzékenysége is tükröződik a nemességgel és eltökéltséggel együtt. 
 
A mai korban talán jobban kell a lelkünknek egy hős, mint valaha. Így hát én megfestettem a sajátomat. 
 
Akril festmény feszített vásznon. 
Magántulajdonban.

A maláj hős

A tűz és víz örök harca, amelyben a tűzsárkány elnyeli a vízi sárkányt ebben a műben. Sikoltozva, majd megadja magát, a Tűz ölelésébe belesimulva. 
Akril festmény feszített kör vászonra.

A Tűz ölelésében

A hullámok szelíd tánca hasonlóan kecses, mint a keringő: finoman sikló,, elegáns és légies. 
 
Örökös mozgásban, végtelen harmóniában, ölelkezve, eltávolodva, hajlongva - a lét legnagyobb harmóniáját és folytonos dinamikáját tükrözik. 
 
"Ha a szíved csordultig telt, akkor már nem beszélsz - hanem énekelsz. És ha a szíved túlcsordul, akkor már nem énekelsz - hanem táncolsz." 
 
Tony Parsons 
 
Akril festmény feszített vásznon.

Hullámkeringő

Modern festmény, ami engem a Playa del Cura esti naplemente utáni csodálatos fényhatásokra emlékeztet. 
Számos naplemetét éltem át azon a parton és láttam, hány ezerféle árnyalattal festi meg az alkony az óceán vizét, miközben a hullámtörések folyamatos váltakozását figyeltem. 
 
Magántulajdonban.

Hullámtörés

Gyöngyház, arany, türkiz, indigókék és fehér színekből áll össze ez a több rétegben elkészített alkotás. 
 
A szelek szárnyán repülő, fantázia szülötte formációt ugyanezekből a színekből öntöttem ki. 
 
A kibontakozó forma és a színátmenetes végtelen horizont nekem a szabadságot jelképezi. 
 
Szabadon repül, szárnyal, földre rántó béklyóktól mentesen, egyre magasabbra. 
 
"Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít. A jó gondolat ajándék, szárnyalás, magasba vágyódás - felemelkedés." 
 
Hioszi Tatiosz 
 
Akril feszített vásznon. 
Magántulajdonban.

Szelek szárnyán

Ragyog a horizont, buborékol a forró víz. Az érzelmek kavarognak és forrnak. Absztrakt stílusban a szerelem forró érzése párhuzamba állítja a víz pezsgését.

Pezsgő víz

Felcsapó tűz és kiáradás. 
Spiritusz és flow. 
Minden erő a rendíthetetlen középpontban összpontosul. 
Alkímia, mely akarata szerint hajlítja az anyagot, az energiákat. 
Kirobbanó, egyben a legellenállóbb belső mag. 
Teremt, lerombol és újrarendez. 
Középpont: a legbenső és valódi isteni mivoltunk.

Középpont

A Sors kegyeltje 
 
A színek tánca szívem vidítja, 
A vásznon élet, boldogság fakad. 
Ecsetvonásom a lelket szólítja, 
Az idő súlya vállamra szakad. 
 
A múlt emléke, jövő reménye, 
Együtt lebeg a szívem ritmusán. 
A sors kereke örökké forog, 
Álmaim ösvényén járok némán. 
 
Isten tenyerén hordozva haladok, 
A festmény csendben mesél nekem. 
Színeiben ragyogva ragyogok, 
Hiszem: a Sors kegyeltje én vagyok.

A Sors kegyeltje

A tűz és víz találkozása, a szikla és magma ősi harmóniája, a határvonal a káosz és a stabilitás között. 
Monokróm tájképen egy izzó tűzgolyó egyensúlyoz a szakadék szélén – miközben alatta a vízesés lezúdul, a forró láva és a hűvös víz egyesülésével. A háttérben az emberarcú telihold ezüstös fénye figyeli csendesen a szürreális tájat. 
A tűzgolyó lebeg, de le nem zuhan – a misztikus jelenet bátorítást ad, hogy bármilyen szélén is állunk életünk szakadékának, erőnk képes egyensúlyban tartani minket.

A láva tánca

Ez a misztikus alkotás az élet és halál, külső erők és belső erők közötti drámai kontrasztokat tárja fel. Két golyó áll a középpontban – az egyik a külső erők által pusztulásra ítéltetett, míg a másikból belső erő tör elő, amely egy fényes csillagot szül. A jobb oldalon a háttérben a felfelé ívelő hullám jelképezi a felemelkedést, míg a kékesfehér fátyol kecsesen száll az ég felé, megtestesítve a tisztaságot és a teljes szabadságot. Ez az alkotásom a dualitást és az élet mélyreható kérdéseit taglalja. Az inspirációt a mondás adta: "Ha egy tojás héját külső erő töri fel, az élet véget ér. Ám ha belső erő szakítja fel, új élet kezdődik."

Ellentétek fúziója

Az Útelágazások az életben előttünk álló nagy választásokról mesél. 
Döntéseink alapjaiban befolyásolják sorsunk további menetét, ám csak utólag tudjuk meg, a számunkra legmegfelelőbb úton indultunk-e tovább az elágazástól. 
Az élet attól szép, s egyben félelmetes is, hogy soha nem tudjuk, mit hoz a holnap. 
A tudatos létezés megtanít minket arra, hogy bátran hagyatkozzunk a legbenső megérzéseinkre, amikor útelágazás előtt állunk. Merre tovább? Lecsendesedve, nyitott szívvel befelé figyelve az iránytűnk bízvást a jó útra terel. Éljetek nyitott szívvel, hiszen a változás mindig kapuja egy új lehetőségnek!

Útelágazások

A türkiz minden csodás árnyalatában játszó lagúnák engem mindig ámulatba ejtettek. A leggyönyörűbbek talán a nagy korallzátonyok környékén vannak a világon. 
Ki ne vágyna a Föld eme csodás ékköveit megcsodálni? 
A lagúnák páratlan szépsége ihlette ezt a festményt. Kissé elvontan, ám elragadóan adja vissza mindazokat a varázslatos árnyalatokat, amelyeket Földünk ékszerként visel a testén. 
 
Hozzá illik a gondolat, mely a céljaim elérésére inspirál: 
 
„Egyetlen út van. A boldogság, a kiteljesedés, az, hogy rád találnak azok a pillanatok, amik kiszíneznek mindent, olyanra, ami a célodhoz visz. Előre, tovább, egészen addig, amíg el nem jutsz a helyedre, oda, ahova születtél. (…) Mindenki okkal jött, de nem elég rájönni az okra. Rá kell szolgálni, hogy abban is élhess, ami a tiéd.” – Oravecz Nóra 
 
Akril festmény feszített vásznon 
Magántulajdonban.

Magical Lagoon

Kezdetben, bolygónk kialakulásakor már láthatók az őselemek: a víz, a tűz, a földkéreg, a légkör, de mindez még kialakulatlanul kavarog. Valahogy így képzelem, ahogy az őskáoszból kezd összeállni a Föld, miközben még forr a felszín és a levegő, csaponganak az ősóceán hullámai. 
 
Ugyanez a kavargás, kialakulatlanságból kibontakozni készülő rend van bennünk nagy életváltásaink idején. Az összetevők már megvannak, de nekünk kell belőle egy működő rendszert gyúrni, bátran belépni egy szép, új világba.

Őskáosz - a Föld születése

A minimal stílust kedvelőknek alkottam ezt a csodás árnyalatokban játszó beach darabkát, ezért adtam neki a Beach of Dreams címet. 
 
Nekem olyan, mintha kihasítottam volna egy szeletet szeretett strandunk partjából és vizéből, a Gran Canaria délnyugati partjainál felvő Amadoresből. 
 
A Playa de Amadores nem csak csodálatos színei miatt az álmok partja. A nevét is erről kapta: a szerelmesek strandja. 
 
Nyugodt, türkiz öble éles határral vált mélykékre, ahonnan már a nyílt ócán kezdődik. 
Homokja fehér, bézs és néhol púderes árnyalatokban játszik. Idilli hely a feltöltődésre, a művészi ihlet begyűjtésére, meditációra és elmélkedésre. 
Napnyugtakor, ha tiszta az égbolt, a szomszédos Tenerife csúcsának körvonalait csodálhatjuk meg, ahogy a nap a sziget lábainál lebukik. 
 
Az Amadores valóban az álmok partja. Egy kis darabkáját hoztam el ezzel a festménnyel. 
 
Akril festmény feszített vásznon

Beach of Dreams

Amikor az anyag önálló életre kel a kezem alatt... így született meg ez az alkotás. 
Konkrét elképzelésem nem volt, amikor hozzákezdtem, így hagytam, hogy menet közben alakuljon ki a mű, mindenféle technikát bevetve. 
 
Végül megszületett. 
Mélykék, élénkebb kék és egészen halvány kék, pasztellsárga és kávébarna arany árnyalatokkal tarkítva. 
Aranyló homok sziget jutott róla először eszembe, így lett végül Homokzátony. 
 
Engem az óceánra emlékeztet, mely a művészet mellett a másik nagy szerelem. 
 
Akril festmény feszített vásznon. 
Magántulajdonban.

Homokzátony

Kifejezetten pasztellzöldek árnyalataiból állt össze ez a festményem. 
 
Nappaliba egy szép kanapé fölött igazi éke lett a lakásnak. 
Egyedi igény szerint elkészített alkotás. 
 
Magántulajdonban.

Green World

Az óceán erőit szimbolizáló hullámforgatagot örökíti meg ez az absztakt alkotás (dutch pouring technikával). 
 
"A hegyek apró kavicsokból épülnek fel. 
Az óceán parányi vízcseppekből áll össze. 
Hasonlóképpen az élet is kis mozzanatok, tettek, szavak és gondolatok összessége, melyek közül mindegyik - legyen akár jó, akár rossz - rendkívüli hatással bírhat." 
- Swami Sivananda 
 
Akril festmény feszített vásznon. 
Magántulajdonban.

Kavargó mélység

A természet színpompás csodái és a lélek igazi mélységei foglalkoztatnak gyermekkorom óta. 
Érzések és hangulatok. 
Művészként arra törekszem, hogy hangulattal töltsem meg az otthont, melyek pozitív érzéseket ébresztenek. Ugyanakkor szívesen boncolgatom a felszín alatt kibontakozni készülő változást, az élet dinamikáját. A dinamikát, mely a folyton változó természeti erők hatására formálják földünk felszínét is. 
A változás maga az élet. 
Kiállításom célja, hogy megálljunk és a felszín alá tekintsünk: vajon milyen erők formálják most belső és külső világunkat. Erről beszélnek a képek.

Szeretettel,
Koreny Ildikó

Színek bűvöletében